- Manci! – harsant a hang az apró házban. Az ajtó tárva-nyitva, apró kis legyek lejtették boldog táncukat a beszűrődő napfényben. Meleg volt, pokoli meleg. A nap nem fukarkodott.
- Manci, Mancííííí – kiabált türelmetlenül az öreg, rozoga létra…
"Anya vagyok, szerető. Feleség vagyok, bonyolult. Barát vagyok, biztos. Nő vagyok, esendő.
De szeretem hinni, hogy a Föld tőlem is forog."
Nagy Kata
"Évek óta gondolkodva szemlélem a világot- és benne saját magam.
Keresem az egyensúlyt a gyerekszoba, a konyha, az iroda és a világ -
néha a saját magam kis világa - között. Azaz rendezem a gardróbot."
Keresés
Kalapdoboz
Az ember valamiképpen figyeli a körülötte lévő világot. Elemezget, véleményt formál. Jó esetben. Rossz esetben a média formálja a véleményt. Márpedig a tiszta gondolatok nem zárhatóak a ValóVilágba, és nem is irányíthatja azokat semmiféle ÖsszeEsküvés.
Hiányoljuk az olyan tereket, ahol értelmes emberek cserélhetnek véleményt, oszthatnak meg tapasztalatokat. Hisszük, hogy ettől előrébb mozdul majd a világ. A helyes irányba. Mindannyiunknak megvan a maga kis világa. Álmokkal, véleményekkel tarkítva. Ha ez a sok kicsi világ összetalálkozik, ha sokan ébredünk rá, hogy hiszünk a hagyományos értékekben, talán külön kis szigetet alkothatunk ebben az egyre inkább elkorcsosuló, liberális, pénzközpontú őrületben.
S hogy miért Lélekgardrób? Mert a lelkünkben ezer és ezer érzelemdarab torlódik, melyeket rendszereznünk kell. Aktuális állapotunktól függően vannak, amiket hátrébb teszünk a raktárban, vannak, melyeket rendszeresen „használunk”. Ráadásul ezen a felületen rokonlelkeket gyűjtünk, amelyek egy nagy közös „gardrób” tagjai.
Ez a blog nem píszí, nem kampányoldal, nem egy Facebook-csoport kistestvére, nem is fórum. Két mai nő „lelkének tükre” csupán, akik nyitott szemmel járnak-kelnek, akiknek mindenről van véleményük, de nem akarják naponta háromszor megváltani a világot, ahogy a mottónkul választott versben áll, de igenis szeretnének gyufát gyújtani.
Hisszük, hogy ez a „klublog” jó kezdete lesz egy kis sziget megalkotásának. Osszuk meg tapasztalatainkat, véleményünket, hogy minél határozottabban vállalhassuk fel azt. Legyünk gyerekek, máskor ráncos homlokú, vén bölcsek vagy akár nevetgélő kamaszok! Néha suhogjon a ráncos szoknya, dobbantson a rogyasztott szárú csizma, máskor pedig feszüljön a farmer, vagy kopogjanak a tűsarkak. Legyünk mi magunk! Nők. A modernizált klasszikus értelemben.