Az ember azt hiszi, a jó és a rossz dolgok váltakozása véletlenszerű. Pedig nem az. Csak figyelni kell. A külső történésekre, gombolyítani a szálat, mert a végén mindenképp van valami. Valami megoldás, bölcsesség, nyugalom, béke, talán csak újabb instrukció a következő gombolyaghoz, de valami mindenképp. Amiért értelmet kap a hosszas gombolyítás.
Egy évvel ezelőtt is megálltam mérleget vonni. Akkor azt tűztem ki célul, hogy a rossz dolgokat elengedem. Hogy minden királyt meghagyok az új ruha hitében. Nem csak egy király van, nagyon sok. A rossz dolgokat pedig elengedtem. Sikeres év – mondhatnám, de nem mondom. Még nem értem néhány gombolyag végére. Nincs konklúzió, nincs meglepetés. Tehát még gombolyítanom kell. Egy dolog biztos: ideje magamra koncentrálnom. Egoizmus? Nem. Csak konklúzió. Igaz, mások gombolyítása folytán, de nem baj.
Mit tudhatok magaménak? Egy tündéri gyermeket, részt a részemből, életet az életemből. Már megérte. Gondolatokat, csendes esték sugallatait. Megoldásokat, mondatokat, szavakat. Néha szúrnak, máskor simítanak. De vannak. Lehetséges utakat, kereszteződéseket, melyeket előbb gondolatban majd a valóságban is végig kell járnom. Egy biztos: megtalálom a helyeset. Az igazit.
Mit tűzök ki célul a következő évre? Megoldásokat. Magamnak. Lépéseket, határozottan. Rendületlen hitet az életben, a válaszokban, az igazságban. Füveskönyvet. Falbontást, egó-építést. És még egy fontosat kell megkeresnem: Katát. Néha már látom, egy-egy villanásnyi időre előtűnik. Hogy lássam, van olyan. Tudom is, hogy van. Hiszem is. Tehát elő kell csalogatnom a csigaházból. Aztán jó reggelt, világ, itt vagyok, velem is számolni kell :)
Vona-Szabó Kriszta 
Nagy Kata