Anya a kisfiával. A gyerek bámészkodik, míg Anya válogat. Nézegeti tágra nyílt, őszinte gyerekszemekkel a szőlőt, banánt, kérdezgeti Anyát, vesznek-e rendre mindből. Csak mutogat az ujjacskájával, hogy aaazt, meg abból. Anya türelmesen magyaráz, hogy a szőlő nem annyira ízletes és érett, a banán is zöld kissé. Anya fáradt, a gyerek egyre megadóbb. Aztán Anya gondol egyet:

 

- Tudod mit, kisfiam? Veszünk gesztenyét! Biztosan finom édes.

 

A gyerek szeme felcsillan, ösztönösen markol bele a gesztenyehalomba. Anya azonnal reagál:

 

- Kisfiam, nem markolunk bele! Más is vesz belőle, nem szabad hozzányúlni, majd a néni ad belőle.

 

A gyerek visszakapja a kezét, egy gesztenye szomorúan elgurul. A gyerek tétován nézi a Nénit, aki most biztosan leharapja a fejét és beteszi a gesztenyék közé. A Néni azonban nevet egy egészségeset, elővesz egy zacskót és megmenti a helyzetet:

 

- Segítesz szedni?

 

Gyerek néz Anyára, Anya bólint. Probléma megoldva.

 

Idős bácsi halad el kopott görbebotjára támaszkodva. Rámosolyog a gyerekre, majd megy tovább. Egy standnál megáll. Elgondolkodva nézi a hatalmas, piros paprikákat. A szakadozott kis szatyor reszket a kezében. Aztán felemel egy paprikát, megszagolja. Forgatja, nézegeti szótlanul.

 

- Mennyi? – kérdi halkacskán.

 

Az eladó hölgyike kissé ingerülten veti oda az árát. A bácsi meghökken, csak nézi a paprikát, forgatni nem meri, letenni elfelejti. Rengeteg pénz neki. Gondolkodik, néz maga elé, hangtalan motyog. Talán számolgat.

 

- Kettőt egy áráért?- kérdi félénken.

 

- Milyen kettő egy áráért? Világosan megmondtam, mennyi. Mit alkudozik itt? És ha nem veszi meg, ne fogdossa itt nekem!

 

Evvel ki is kapja a bácsi kezéből a paprikát és visszateszi a többi közé dühösen. A bácsi leblokkol teljesen. Még egy utolsó pillantást vet a paprikára, majd megszégyenülten elfordul.

 

Ugyanaz a piac, ugyanaz a helyzet. Csak a reakció más. Pedig mindkét eladó nő volt. Ugye, milyen nagy különbség?