Nem untatnék senkit a bevásárlólistámmal, egyetlen elemet emelnék ki. Tojást vettem. Tíz tojás, 330 forint. Itthon elkezdtem kipakolgatni. Mivel a bolt nem önkiszolgáló, nem nagyon olvasgattam vásárlás közben. Megnéztem hát a tojás szavatosságát. Mit látok? Származási hely: Lengyelország.
Lengyelországból hozzuk a tojást. Egy vacak, hétköznapi tojást. Arról nem is beszélve, hogy egy magára valamit is adó galamb elszégyellte volna magát ilye picurka kis utód-kezdemény láttán. Lehetőségnek is pici. A „sárgája” színe- azt nem is elemezném, leírhatatlan. Valahol a mustár és a mosogatólé között. Minden, csak nem sárga.
Állandóan halljuk, látjuk, hogy a parasztok nem boldogulnak, a nyakukon marad a termény, a jószágok halnak éhen. Én nem vagyok gazdasági szakember, de szívesen látnám a magyarázatot, miért éri meg jobban Lengyelországból importálni a kategorizálhatatlan minőségű tojást ahelyett, hogy a sajátjainkat segítenénk? Miért nem lehet a gazdákat talpraállítani? Vagy káros az egészségre a jó minőségű, sárga sárgájú tojás? Nem tudom, ki hogy van vele, én megkockáztatnám azt az „egészségtelen” tojást. EU-szabvány ide vagy oda.
Volna mit átszervezni, én nem szeretem a galambtojást. A válasz tehát: inkább tyúk, mint galamb. A galambok törődjenek csak a tolluk fehérítésével, a tojásaikból pedig keljenek ki fehér, pihés kis utódok, akik hirdetik a békét. Mert ha így megy tovább, bizony nagy szükség lesz rájuk!
Vona-Szabó Kriszta 
Nagy Kata