Einstand a kettesen (Kata)

 2011.11.30. 14:17
Ködös este, szürke hétköznap. Munkának vége, irány az otthon. Az édes otthon. A villamoson a nap végéhez méltó hangulat: álmos emberek, ködös pillantások. Már majdnem belesüppedtem a puha, szürke légkörbe, amikor éles hang ébreszt a valóságra:

 

- Julikám, üljünk le, ott van egy kettes szék.

 

Hátrapillantok. Idős hölgy, vidám kis zöld kabátban. Szatyrát lóbálva teper át a villamos végéből az elejére. Közeledik, izgatottan csettint, majd lecsap a zsákmányra: beáll a két ülés közé. Konkurencia nincs ugyan a helyekre, de azért ott a szemében a kulcsszó: einstand. A nyomaték kedvéért lecsapja a szatyrát az üres székre. Így várja,hogy Julika odaérkezzen és elfoglalja az őt megillető helyet.

 

- Julikám, én az ablak mellé akarok ülni, én itt szeretek.

 

Nehéz volna megoldani ugyan, hogy a villamosban ne ablak mellé üljön. De mégis, örül a jó helynek.

 

- Annyira szeretem este Budapestet, olyan szép – állapítja meg harsányan, inkább a gyér hallgatóközönséghez intézve szavait, mint a csendes Julikához.

 

Julika illedelmesen bámul kifelé az ablakon. Próbálja magába szívni a szépséget, de csak a Jászai tér egyhangúsága bámul vissza az ablakon. Nem szól, csak néz.

 

- Jajj, Julikám, én annyira szeretem a Parlament épületét este, annyira szép!

 

Julika hallgat, gondolkodik. Méricskél magában, viszonyítgat. Majd csendesen megszólal:

 

- Én a hidat szeretem este. A Dunát…

 

Tulajdonképpen ennyi volt a beszélgetés. A villamos elindult, zörögve darálta a síneket a következő megállóig. Mert ilyen a világ, kinek a Parlament, kinek a Duna…

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgardrob.blog.hu/api/trackback/id/tr303426018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andró-Vaskó 2011.12.01. 12:35:20

Talán a Romantikus Erőszak “Betyárballadá”-jával tudnám legpontosabban leírni magam.

Viszont, hogy elsősorban írásoddal foglalkozzam, ez a célom, azt kell mondjam, kiváló stílussal megírt hangulatjelentés. Nagyszerűen gördül, eltalált szleng kifejezések, erőlködésmentes töltőtoll, élvezet olvasni. Legalább hatszor átnyálaztam már, és az istennek se voltam képes rájönni, miért is írtad ezt. Már tudom. Nagy okos fejemmel. Csupán egy hétköznapi esti hangulat Bp-n a munka utáni villamoson.

Ez ma Bp. Ilyen. Zúg a bunkóság, zubog a Duna, Kata pedig haza felé veszi az irányt. Aki kíváncsi a melós est hangulatára, hát megkaphatja. Ennyi. Gratulálok. Nagyon kapásból írsz, láthatóan nem félsz a billentyűzettől, bár nem olyan mélyek a soraid, mint Krisztáéi, viszont mások. Puszta hangulat az egész. Könnyed. Véleményem szerint nagyszerűen kiegészítitek egymást. Kiváló szimbiózis.

Küldök mindkettőtöknek, csak ha nem sértelek meg vele benneteket, egy-egy fincsi Boci csokit.

Micimami 2011.12.01. 16:40:47

Erről a kissé malankólikus hangulatról, Arany Családi köre jut eszembe. Hogy miért? Talán a hangulata, talán a hétköznapisága, amit mi már észre sem veszünk a nagy rohanásban.
süti beállítások módosítása