Holnap itt a nagy nap. Karácsony szent estéje. A bejgli sül, a töltöttkáposzta duzzogva pihen. Megfőtt. Csenge ajándéka becsomagolva, eldugva. Nem hiszi már a Jézuska csodáját, ahhoz nagylány. De repesve várja, annyira még gyerek.

 

Holnap díszítjük a karácsonyfát. Örömmel, szeretettel. Rákerül mindenféle csillogás, hiszen ez az árva kis fenyő a hit maga. Hit az életben. Hit a jövőben. A születés csodája.

 

Ilyenkor a fa alá illik békés gondolatokat is elhelyezni. Leginkább azt, hiszen az ajándékok megvásárolhatóak. A béke nem. Mégis, a mai rohanó világban abból kerül legkevesebb a fa alá.

 

Én összeszedtem az ünnep gondolatait. Csomagolás helyett leírom őket. Így holnap összeszedetten, szépen kerülhetnek a fa alá.

 

Kívánom mindenkinek, hogy lelkébe költözzön béke. Igazi, szép béke. Olyan, amilyet a havas magyar táj sugall. Űzzünk ki minden sérelmet, haragot, hiszen ez a béke ünnepe. Kívánom, hogy tudjunk minden rosszat magunk mögött hagyni, lezárni egyszerre a 2011-es évvel. Hiszen annyi rosszat kaptunk… De ne vigyük a karácsonyfa alá a haragunkat. Nem kell. Én magam is elengedek minden rosszat. Az Isten jó, s megfizet mindenkinek. Jót és rosszat egyaránt. Én hiszek ebben. Amit egész évben elvetettünk, learatjuk. Ez így szokott lenni. S a jó emberek lelkébe így valódi béke költözhet. A rosszak pedig igyekeznek a talmi csillogásban kimeríteni karácsony szent ünnepét.

 

Barátaim, tudom, ti jó emberek vagytok. S kívánom nektek, hogy öleljétek magatokhoz a családotok minden tagját. Szeretetben és nevetésben teljenek az ünnepek. Vértezzük fel magunkat, hiszen a jövő esztendőben is vetnünk kell. Jól gondoljuk meg, milyen magokat szórunk majd el, hiszen csakis annak gyümölcsét arathatjuk majd le.

 

Kívánok áldott, békés ünnepeket, kalácsillatot és a gyertya lángjában láthassuk meg lelkünket. Olyannak, amilyen.