Apa Cucumucuja (Kata)

 2012.06.22. 09:11

Csak a szokásos szürke kis nap. Semmi csillogás, igaz, a felhők sem gyülekeznek. Csak úgy van. Hogy az ember érezze, néha már az is jó, ha nem rossz.

Kis séta, ráérős, nem világmegváltó, csak szellőző. Emberek jönnek-mennek. Ismerős arc. Széles mosoly, igyekszik becserkészni a gyanútlan sétálót. Nem barát, csak ismerős. Meglepő az öröm.

-          Sziijjjjaaaa!

Keblemre ölelném a világot-érzés. Részéről. Ez most mi? – érzés a részemről. Lássuk, bátorság, nem megfutamodni!

-          Szia.

-          Hogy vagy? – széles mosoly.

-          Köszönöm, jól. – fürkésző pillantás.

-          Képzeld, most jövök a fotóstól. Képeket hívattam elő!

-          Ó, ez nagyszerű! – Előhívatta? Nahát, ez érdekes. – Nyaralás?

-          Ó neeem, ez az én kis Cucumucum, látnod kell!

Éreztem. Tudtam, hogy valami nincs a helyén. Cucumucu? Nője? Gyereke?  Széles mozdulattal nyúlt az öltönye zsebébe. Túl szélessel. S míg előszedte a fotókat rejtő borítékot, be nem állt a szája.

-          Hát megmutatom az én kis Cucumucumat, olyan falat, egye meg apuci!

Ahhaaam. Gyerek. Kimaradt a tudósításból. Sebaj, összerakom én. Kicsi lehet, Egy éves? Max kettő. Cucumucu. Hát szereti, nem vitás.

-          Igazi családtag!

Beteg, nem beteg, beteg… A gyerek családtag, tudtommal. Jó, hogy kicsike, nem sokat beszélhet, de hát attól még nem kérdés, része-e a családnak.

-          Képzeld, reggelente együtt kávézunk! És a feleségem rántotthúst süt neki, annyira imádja!

Na várjunk csak. Kávé? 16-17 éves lehet. De Cucumucu? Mindegy, nem vagyunk egyformák. Megjegyzem, szerencsére. Lapozzunk. Szőke? Barna? Apja lánya? Mostmár látni akarom Cucumucut!

-          Nééézd, milyen édes! Cukorfalat, apuci szemefénye! Hozott neki ajándékot a Mikulás a kicsi cipőjébe!

Kézbe veszem a fotót. Nézem. Még egy kicsit nézem, jól látom-e. Felpillantás a boldog apára. Komolyan gondolja.

A fotón egy szépen nyírt füvű udvaron kucorog egy gülüszemű kis pincsi. Aki kávézik, várja a Mikulást és imádja a rántott húst.

Hogy is volt csak? Beteg, nem beteg, beteg…

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgardrob.blog.hu/api/trackback/id/tr994604118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása