A minap olvastam, hogy elárverezték a „Kárpátok Géniuszának”, Ceausescunak a luxustárgyait. Volt abban Mao Ce-tung ajándéka (egy bronz jak), leopárdbőr, a díszes családot ábrázoló szőnyeg, aranyozott galambpár. Sőt, a diktátor pizsamái is eladásra kerültek. Bár már magángyűjteményből, mivel a tárgyak jelentős részét már régen elárverezte a Ceausescu-vagyont kezelő állami szervezet.

 

Én azt hiszem, ez hatalmas hiba volt. Én a magam részéről érintetlenül hagytam volna a villáit. Gondoljunk csak bele. Adott egy szerencsétlen, buta kis suszterfiú. Hála a kommunizmus aranykezének, amely nem szelektál, csak embereket pozícióba emel, egy ország vezetőjévé növi ki magát. Nemcsak vezető, de véreskezű diktátor lesz. Valahol logikus is, hiszen a primitívségben kódolva van a kegyetlenség is.

 

Nemigen van család, amely valamiképpen ne szenvedte volna meg a kommunizmus aranykorát. Csonka családok (bizony sokan tűntek el úgy, hogy munkára "sorozták be" őket a Duna-deltába, de bizony sok épület alagsora is mesélhetne titokzatos eltűnésekről, kínkeserves halálokról), hideg lakások, áramszünet, jegyre vásárolható élelmiszerek, sorbanállás órák hosszán át és még lehetne sorolni. Tehát felejtsük el a buta romantikát, hogy igen, de akkor még az ember munkahelye biztos volt, meg a nyugdíj, és persze mindenhol ugyanannyiba került a kenyér. Az idő sokmindent feledtet, az ember hajlamos csak a szépre emlékezni. Épp ezért tartom hatalmas hibának a Ceausescu-villák kiürítését. Meg kellett volna nyitni szépen a lakosságnak. Azért, hogy menjenek csak be. Viszonyítani. Hogy amíg ők otthon gyertyaláng mellett olvastak és fázlódtak, addig ez a két Istenverése hihetetlen luxusban élt. Giccses luxusban. Aranyból készült vízcsap, hatalmas perzsák, étkészletek. Igen, meg kell nézni, hogyan élt a „nép fia” a mások vérén és verejtékén. Az én anyámén, a szüleinkén. Mi, akik a gúnyhatáron túl születtünk, értjük, miről beszélek. Azt látni kell. Azért, hogy megértse mindenki, mit jelent a véresen komoly kommunizmus. Hogy most, 2012-ben eszébe ne jusson senkinek támogatni, tovább vinni a mocskos, gyilkos eszmét. Hogy mindenki megfontolhassa, hova húzza az X-et, amikor eljön az ideje. Hogy világos legyen, a kommunista vezetők utódai ugyanazt a vonalat viszik tovább.

 

Mert hiába tűnt úgy a brit, amerikai, japán vásárlóknak, hogy a véreskezű diktátor személyes tárgyai kultúrtörténeti ritkaságok, azok mégiscsak a halálosztó mételynek, a kommunizmusnak a részei. Márpedig azt hiszem, nem fektetünk elég nagy hangsúlyt arra, hogy az a korszak meg ne ismétlődhessen még egyszer. Hogy minden gyerek úgy nőjön fel, hogy tudja, mit jelent a kommunizmus. Azt tudni fogják, mit jelent a holokauszt. Mert az érintettek vigyáznak rá, nehogy feledésbe merüljön. És ha mi nem vigyázunk eléggé a saját tragédiánkra, akkor bizony a mi bűnünk lesz, ha megismétlődik!