Hétágra sütött a nap. Az apró udvart beragyogta, aranyba öltöztette az öreg almafát. A sovány kis tyúkok tikogva szédelegtek árnyékot keresve. A gazda az udvar közepén. Korát meghazudtolva jött-ment, hatalmas fatörzset háncsolt. A combvastagságú fa egykedvűen tűrte, hogy az öreg hosszú csíkokban fejtse le róla a kéreg-ruhát. Társa már szépen megpucolva feküdt pár méterre tőle.
Hinta lesz ebből, igazi hinta. Hát hogy fog annak örülni a kicsi Gergő! Első unoka, egyetlen, mindenki szemefénye, számolgatta magában, s mosolyogva csodálkozott rá, idén mér négy éves lesz az apró legényke. Pedig még most született. .. És közben fürgén járt a keze, már kapta is elő az apró kis deszkákat, abból lesz az ülőke. Szépen, határozott mozdulatokkal gyalulta végig. Orra megtelt a friss fa illatával. Avval a csodás, finom illattal.